Perifériás látás gyermek korban

Kisgyerekek térbeli látása még kialakulatlan, csak keskeny sávban képesek a tárgyak megkülönböztetésére, ezért hívjuk ezt csőlátásnak.
Ezt alátámasztó tény, hogy gyakran hallani olyan balesetekről, amikor a gyerekek futnak a labdáért, és figyelmen kívül hagyják a közeledő autót, és kiszaladnak elé.
Ennek oka, hogy kicsi korban még nem alakulnak ki az oldali szemidegek idegpályái.
A legláthatóbb eligazodási pont ilyenkor a szülő, akivel közlekedik az utcán, mert az ő mozgását követik legegyszerűbben a kisgyerekek.
Ezen a területen a fejlesztés további lépései abban segíthetik a gyerekeket, hogy megkülönböztessék az irányokat.
Ennek érdekében a látótér tágítására van szükség azért, hogy képesek legyenek tájékozódni, eligazodni, és célirányosan közlekedni a térben is.
5 -6 éves kortól azonban fejlődésnek indulnak a perifériás látóidegek .
A nagyobb gyermekek fejlettebb látótere megmutatkoznak például a fogójátékokban: mivel már nem csak egy irányba képesek követni valakit, hanem egyszerre többfelé figyelnek, ezért kísérni tudják társaik mozgását.
A perifériás látásnak később az iskolában is fontos szerepe lesz az olvasástanulásnál.
Szakértői megfigyelések alapján a kevésbé jól működő szem, a szűk perifériás látás következtében csak 3 betűt képes átlátni, de a fejlettebb látású gyermek akár 8 betűt is.
A perifériás látás fejlesztésére legalkalmasabbak a fogó- és futójátékok.
Ennek gyakorlására kiscsoportos korú gyermekeknél a “helyfoglaló” játékok nagyon hasznosak (pl. házatlan mókus…)
Nagyobb gyerekekkel játszhatunk már helycserés játékokat is. Ők tudnak már figyelni arra is, hogy honnan-hová kell eljutniuk.