Dacoljunk a dackorszakkal? Vagy mindenbe beleegyezel, hogy előbb szabadulj?
A gyermek dacossága mindig úgy jön, mint derült égből a villámcsapás.
Általában a második életévtől (de ez egyénileg változó is lehet), fenekestől felfordul az eddig nyugodt világ. A gyerekek felfedezik saját céljaikat, vágyaikat és mindent felforgatnak maguk körül, önállóságra törekednek.
Az éntudat kialakulása, a kisgyermek fejlődésének egyik fontos állomása. Ennek erőteljes megnyilatkozása a gyermek dacossága, a saját akaratának érvényesítésére törekvés. Gyakran megjelennek a következő beszólások:
“Én nem…”
“Egyedül akarom csinálni!”
“Nem akarom!”
Jaj annak a szülőnek, aki megpróbál ellenállni az “akarom”-nak, vagy büntetéssel reagál az “egyedül akarom csinálni”-ra! Na, ha ezzel próbálkozik, számolhat a dühroham kitörésével.
Ebben a fejlődési szakaszban a gyermek személyisége robbanásszerű fejlődésen megy keresztül.
Ami nekünk felnőtteknek teljesen természetes, az a gyermek számára egy ismeretlen világ. Gyakran halljuk tőlük a következő kérdéseket:
“Mi ez?”
“Miért?”
Egyre többet szeretnének megtudni, felfedezni a világból és már nem csak szóban, hanem a gyakorlatban is szeretnék megtapasztalni ezeket. Eközben rengeteg “butaságot” követnek el, ami azonban nem rettenti őket el, mindig újra és újra próbálkoznak. Az ilyen “próbálkozások” néha próbára teszik a szülők idegeit. Egyre gyakoribb lesz a konfliktus a szülők és gyermekeik között.
Pedig a gyermek csak “leutánozza” azokat a dolgokat, amit környezetében lát, tapasztal.
De milyenek a lelkiismeretes szülők?
Óvják, védik gyermeküket, minden veszélytől , rossz tapasztalattól meg akarják kímélni.
A kis dacos viszont pont ezt nem akarja! Ellenszegül a tiltásoknak és puhatolja a lehetőségeit. A dac nem önmagában jelentkezik, hanem válasz- reakció, a gyermek úgy érzi ellene irányul a szülői, a felnőtt akarat és ez ellen lép fel.
Ez a dac lényege!
A dacnak szakaszai vannak!
A 2-3 évesek dacolnak a leghevesebben, de szándékaik ártatlanok. Ne mondjuk, hanem mutassuk meg neki, hogy mit tegyen! Például a szemetet ne szórja szét, hanem tegye a szemeteskukába. Fontos tudni, hogy ez nem egyszeri megmutatással rögzül benne, hanem folyamatos gyakorlással. Meglátod, egy idő után már biztos, begyakorlott mozdulatokkal végzi ezt.
A nagyobbak, 3-6 évesek már célzottan vetik be a dacrohamokat, hogy megkapják, amit akarnak.
Megoldás lehet, ha nem reagálunk a hisztire, vagy kivárjuk, míg elmúlik nála ez az állapot. Tartósan hatásosnak tűnik- ha mindig és tudatosan alkalmazzuk! A hiszti figyelmen kívül hagyása nem olyan könnyű feladat a szülők számára, hisz nehéz úgy tenni, mintha észre sem venné visító, toporzékoló gyermekét.
Találjunk járható utat ezek elhárítására!
A gyermek biztonsága érdekében határokat kell szabnunk.
- Indokoljuk meg tiltásainkat.
- Mutassunk gyakorlatban is példát.
- Legyünk következetesek. Lényeges dolgokra szorítkozzunk.
- Többet dicsérjünk, mint büntessünk.
- A túl sok tiltás hatástalan – immúnissá teszi a gyermeket.
- Mutassuk ki és mindig érezze a gyermek a szeretetünket.
